Kedves Látogató!

Mostanra pontos képet tudok adni Neked arról, hogy mi a festészetem lényege és hova tartok.
Rajzos múltamból adódóan fontosnak tartom a tökéletes kompozíciót és a precíz munkát, főiskola (Eszterházy Károly Főiskola) óta festek. Rengeteg típusú anyagon, festészeti technikán és kísérleten vagyok túl. Rátaláltam az olajfestészetre, mellyel a legjobban tudok közvetíteni. Festményeim úgy születnek, hogy kialakul a fejemben egy vizuális kép, amely általában egy történet – olyan, mint egy film – és ez van egy képkockába sűrítve, melyet ki kell festenem magamból.
A fekete keret minden festményemnél szerepel, ami a kép része, és mint egy szélesvásznú mozifilmnél kiemel és a lényegre fókuszál. Régebbi kísérleteimet próbálom alkalmazni a mostani képeimen is (karcolás, folyatás, varrás, vágás, hímzés). Az eredeti vizuális ingert szeretném kiegészíteni egy plusszal, ez a kép fakturáltsága, melyet ezek a kísérletek okoznak. Közel áll hozzám a fotó-realista festésmód, hatott rám az akadémizmus, szecesszió, Nabis csoport, Preraffaeliták. Innen adódnak az erős kontúrral ellátott alakjaim, melyek szinte burokban különülnek el egymástól vagy a képtől melynek részei. Úgy gondolok rájuk, mint ha matricák lennének, melyek szabadon áthelyezhetők (része is, meg nem is a képnek).
Fontosnak tartom, ahogy a szakdolgozatomban is megemlítettem a cím nélküliséget. Egy festmény szólaljon meg önmagában. Nem vagyok hajlandó befolyásolni a nézőt, ezt fejezi ki a mottóm is. „Ha megszólalnak neked a képeim, akkor te vagy az én emberem, ha nem, akkor én nem vagyok a tiéd.”
Végezetül a lényeg, hogy véleményre ösztönözzelek és emlékezz a képeimre, vagy mint vizuális élmény, vagy mint gondolat, vagy mint érzés.
Remélem sikerült összefoglalnom a művészetemet és kíváncsivá tettelek annyira, hogy követni fogod a festészetem útját.